Az állat-asszisztált terápiát (AAT), mint módszert Boris Levinson amerikai pszichológus dolgozta ki az 1960-as években.

Bevezetése a pszichiátriában és pszichológiában Heiman (1967), Corson, Corson, Gwznne és Arnold (1977), Rynearson (1978), Brickel (1979), valamint Katcher és Friedmann (1980) munkásságához köthető. Egyes külföldi vizsgálatok már az 1980–1990-es években vizsgálni kezdték a társállatokkal való kapcsolat hatásait az emberekre nézve (Jenkins, 1986; Beck, 1986; Stammbach, Turner, 1999; Sátory, 2007 alapján). Napjainkra e vizsgálatok igazolták, hogy az állat-asszisztált foglalkozások hatására endorfinok szabadulnak fel, normalizálódik a vérnyomás, oldódik a magány és a szomorúságérzés. Kutatásunk célja megvizsgálni az állatoknak és az állattartásnak az idősekre gyakorolt – terápiás célból kiaknázható, szervezhető szociális és mentális – hatásait.